Új jelszó kérése
Termékajánló
Házhozszállítás

Bagoly-info
Összehasonlítás
Naptár
2018. Április
H
K
Sze
Cs
P
Szo
V
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
 
 
 
 
 
Hírek
2016.07.26 14:26

- ÍRÁSOK....

ÍRÁSOK

 

A padló olajozásának elátkozása...............

A leggyakoribb olajozási hiba talán- és valószínűleg a legjobb szándékból fakad- hogy túl sok olajat

hagynak a felületen.

A felület ilyenkor csillog- villog, lehet mondani, gyere anya ezt nézd meg, hiába, ezek a németek tudnak valamit, meg hát én sem sajnáltam tőle az anyagot, drága ugyan, de egyszer kell jól megcsinálni....

Pedig ilyenkor lenne az utolsó pillanata annak, fogni egy széles spachlit, és lehúzni róla azt a fénylő felesleges réteget, ami majd hosszú napokig úgy tesz mintha megszáradna, pedig nem, mert egy ideig minden nap nagyon picit szárazabb lesz az előző napinál, éppen csak annyit, hogy fenntartsa reményt, és elaltassa a gyanakvást, és ilyenkor ezért még nem tudja az ember fia, hogy bizony ez a lakkszerű réteg soha a panaszos életben nem fog igazán megszáradni, ez már mindig egy tapadós, porfogó felület marad, amit még visszacsiszolni is maga a szenvedés és kárhozat, amikor is elátkozza az ember mindazokat, akik valaha is kitalálták ezt a baromságot, a németek is biztos csak, hogy ezzel is gyengítsék a NAGY MAGYAR gazdaságot.

Pedig csak nem kellett volna annyit rákenni, vagy ha már így történt, vissza kellett volna törölni, amíg még oda nem kozmált.

Matt szárazra vissza kellett volna törölni az egészet, hogy csak az maradjon rajta, ami nincs is rajta, mert beleivódott a fába.


Veszprém, 2013.junius

Havér Sándor

Nagyapám, ki híres igazmondó volt, mesélte, valamikor a csatári lángos, és a csatári palacsinta messze földön volt híres, túlról az Óperencián is jártak csodájára, a szája is tátva maradt sokaknak tőle, volt ki attól kezdve, hogy az Isten abban a ritka szerencsében részeltette, hogy szájába adatott volt egy darabját is, éppen csak kóstolásnyit, amint a jóból amúgy is csak kóstolásnyit szokott adatni a teremtő, olyanképpen abból abból is ippeg csak annyicskát, és mégis attól számítta nem mene le más falat az ő torokán, bármit is fakajtott az ő élete párja, vagy éppen az másé, akkor se, még a tőtött libanyak se, pedig hát osztán aztat még a pápa ís megnyalta vón, ha épp nem láttyák, és mégse, a csatári lángos az csatári lángos, ezt szokták volt mondani akkortályt ha épp közzé akarták hírölni , hogy az ami ami, az éppen olyan, amilyen, tehát eltérni tőle vétek is, mert hát a szokások, meg minek is, lustaságból se, megoszt minek, ha épp úgy jó, ahogy van, és nem eltérően, és azt is mondotta volt, akkoriban a lángosolást kötve rendezék a sörevéssel, mintegy vacsorára, csak ültek, vagy éppen nem, ki hogy, oszt lángosoltak, meg söröltek hozzá is, oszt hogy az megvót, nyaka közé csaptak az lovoknak, s le is potyogtak róla sokan rögvest, ki meg később, de volt ki mégis elporoszkált, s vitte vitte messzi a hírét, még az angol cár is eljöve megnyalni a szája szélét tüle, és mégsem is ő nyalá, hanem oszt őt nyalá szájon a lova reggejtájt, ahogyan ott pofára esvén méltatlanul , miközben a derék magyari vitézök még igön bírták vón három nap három éj, csak ippeg nekik mög nem tellet ki ri a zsóddbó má, meg asse vótt mindegy, vót kenyerlángos, meg káposztás, szalonnátos a kövesztettbül, kolbászolt, sajttal hintött, tejfeles, mit rája nem kentek, minekutánna valaki egyszercsak úgy betalált tüle tajt sikerelni, hogy elveszejté az igazinak az ő receptjét, s attól kezdve már hiába csak próbálkozának, mint kutya, és mindenki csak mondá, hogy ö osztán tudja, csak épp nem árulja el a receptyét a csatári lángosnak, megmutatni egyik se nem tudá, még a delilaci se, meg más deli vitézek, csak a szájok járt mindeniknök, hogy kicsike vót, vagy nagy talán, se tuggya má, nemhogyis hogy mijjen is a csatári lángos, rég feledébe merült mán, vót ki a sepernyő túloldaján sütné csak umúgy szárazon, másik meg zsírba rotygktatná, de az ősi recept, mit vérráztatta honfik öklök rázva gatyaszakadtáig oly sokszor hőn védtek meg, az hol va......

  ANTIKOLÁS
 
 
 
 

Gyakran kérdezik tőlem, hogyan is kell antikolni. és néha szégyenkezem, nem tudok egyszerűen válaszolni, hogy antikolni pedig úgy kell, hogy...és itt jönne a recept..., de nem jön, hanem a kérdések, mit is kellene antikolni, milyen hatást szeretne elérni, most hogy néz ki a dolog, milyen eszközei, anyagai vannak, és még ezer. És megoldás is ezernyi. Antikolással valamit olyanná akarunk tenni, mintha régi volna, de lehet,  régi is, ám azt szeretnénk, a régiség felületi jegyeit úgy hordozza, ahogy mi  azt szeretnénk.

Egy antik tárgy a  mesél a szemlélőnek saját történetéről, a korról, melyben élt, a gondosságról ahogy használták, a kultúrkörnyezetről melyben készült,  melybe illeszkedett.

Az antikolással egy új, elképzelt történet  jegyeit jelenítjük meg rajta, mint a regény, mely nem igaz történet, de lehetett volna úgy is.  Némi korhűségre érdemes törekedni, egy száz éves dolog ne meséljen ezer éves történelemről. De az antikolás nem restaurálás, a célja nyugodtan lehet egyszerűen a kívánt hangulat elérése.

Egy fehérre meszezett asztal  meséli, hogy ő már nagy időt megélt,  még mindíg hasznos, és jó darab,   egyszer  belesett ugyan a meszesgödörbe, de az már rég volt, és őt megbecsülik még így is. Történetével biztonságot sugall, nyugalmat áraszt, melegséget hordoz, ezért megtartjuk, és általa  jobbak leszünk.

Ugyanezt a biztonságot sugározza egy szépen antikolt padló, fal, gerenda, kerék, lámpa, fal, szőnyeg, kandalló, cserép.  téglafal, a múltból hozza az időtlen szépség üzenetét.

Mik is az “antikság” egyszerű külső jegyei: horpadás, kopás, repedés, javítások, elszíneződés, foltosság, oxidálódás, festékrétegek, égésnyomok, korom, stílus, anyag, szerkezet, módszer.......stb.

Az antikolással ezekböl a jegyekből igyekszünk néhányat ráakasztani az antikolandó dologra, így aztán korba, vagy éppen más korba, vagy másik történetbe  illeszteni.

A famunkák antikolása önmagában egy elképesztően nagy téma, de néha leegyszerűsíthető a feladat.

Fa padló, oldalfal, vagy éppen bútor  antikolása egyszerűen, PNZ  OBJEKT-OLAJJAL : a kifogástalanul előkészített nyers fafelűleten ecsettel  eloszlatjuk a kiválasztott színű PNZ OBJEKT- olajat, és ezzel tulajdonképpen az antikolást el is végeztük. Fokozni lehet a hatást előzetes koptatással, vagy száradás  előtti visszatörléssel, helyenként egy sötétebb szín alkalmazásával..

PNZ OBJEKTÖLSzínek tölgy faanyagon
     

 A PNZ OBJEKTÖL alkalmazásával egy lépésben végezzük el az antikolást és az olajozást.

Hasonlóan  használhatjuk a PNZ ANTIKVIASZT, csak ezt nem ecsettel hordjuk fel, hanem ronggyal, szivaccsal vagy dörzsivel.

De használhatjuk antikolásra a PNZ COLOR ÖL színeit is, pl. a .mészfehéret, vagy a grafitfeketét, a merbaut..

..

Azt javaslom, hogy az elkészült “művet”  mindig kenjük át egy színtelen réteg viasszal, vagy olajjal.

Szép rajzolatú padló győnyörűen antikolható ügyes és változatos ecsethasználattal.

 


AZT MONDJA ASZTALOS BARÁTOM.........

Azt mondja asztalos barátom, az már mégiscsak túlzás, viaszolni a koporsót, hát nem mindegy már annak aki ott fekszik ?

Annak kapcsán mondja ezt, hogy győzködni próbálom, a viaszolt, olajozott fáknak a bölcsőtől a sírig van helyük életben, és még az sem mindegy, hogy a koporsót mivel maszatoljuk, sőt, az a nem mindegy, ami bekerül a föld alá, hogy az miből van.

Nem nem, én ezt a csatát nem akarom már megnyerni, megelégszem az itt maradó dolgainkkal törődni, hogy amit a fából fakajt az ember, és mondjuk sikerült véletlenül, mert szép lett, értékes, szeretettel alkották, hordozza a tudást, törődést, gondolkodást, hivatott több emberöltőt kiszolgálni,, és benne éljük az életünket mi, és az unokák majd, no azt talán nem mindegy, mivel kenegetjük össze, hogy még szebb legyen, még tartósabb, a ha már a teremtő úgy rendelte, hogy a fa szép és illatos legyen, hát megőrizze minél tovább szép és illatosnak.

Minél több munkát fektettünk egy fa építmény megalkotásába, , annál fontosabbá válik az elkészült mű tartósítása, de nem csak a tartósítás a szempont, fontosak az esztétikai megfontolások is.

A fa életében gondoskodik önmagáról. Kérgével öltözködik, testében nedvességet és vegyi anyagokat tárol, gyökerén-levelén táplálkozik és lélegez, éppen annyira nyitott és zárt, amennyire kell neki az élethez, hogy kellően kemény legyen, de rugalmas, ellenálljon rovarnak, penésznek, gombának, szélnek, fagynak, napsütésnek.

Szél , fagy, nedvesség, gomba, rovar, napsütés megmarad miután kivágtuk is, de ő már nem tud

úgy védekezni, nekünk dolgunk tehát megvédeni.

Ám nem mindegy, ezt hogyan és mivel tesszük.

A színek és mintázatok tudatos alkalmazásával válik igazán széppé az épület. Egy más színű terasz, egy hangsúlyos ablakkeretezés izgalmassá tehet egy egyébként egyszerű építményt is, vagy kiemelhet arra érdemes építészeti megoldásokat. Szükséges lehet a színek alkalmazására a környezetbe illesztés okán is.

Lehet egy teljesen új faház, gerendaház színeiben olyan, mintha száz éve épült volna? Igen, lehet, és milyen csodálatos érzés ilyet látni, ilyenben lakni. És ehhez nem kell más, maga a gerendaház, egy kis ízlés, bátorság, fantázia, egy kis ismerete az alkalmas PNZ anyagoknak, és olyan egyszerű felületkezelési technikák ismerete, mint pl. a mázolás ecsettel, maszatolás ronggyal, fényezés kefével, szóval olyan tudományok felfrissítésére van szükség, amelyeket nagycsoportos óvodás korunkban még igen jól ismertünk mindahányan. /PNZ MAGYARORSZÁG KFT)



Fa felületkezelése természetes növényi viasz, és olaj termékekkel

A természetes felületkezelő anyagok használatának története egyidős az emberiség történetével. Az eszközhasználat során az ember hamar felfedezte, hogy a zsiradékokkal, olajokkal, viaszokkal bekenődött eszközei sokkal szebbek és tartósabbak, mint a nyersen maradók, legyenek azok fából, kőből, cserépből, vagy más általa használt anyagból. Észrevette, hogy az olajokkal, viaszokkal , zsiradékokkal átitatódott anyagok vízlepergetővé válnak, a fa nem issza be a vizet, a tutaj nem merül el, a kő nem repedezik, a cserép nem ereszti át a vizet.... Miután észrevette, természetesen tudatosan kezdte azokat alkalmazni, az alkalmazás során megtapasztalta az anyagok eltérő tulajdonságait, és ettől kezdődően már válogatva -egyiket erre a célra, másikat arra használta. Miután a felületkezelő anyaggal szinte mindig testi kontaktusba került, azt is észrevette, amikor némely anyag használata káros volt az egészségére, más anyagok meg éppen gyógyító hatásúnak bizonyultak. Felfedezéseinek tudatos alkalmazása segítette a fennmaradásban. Nem mindig vette persze időben észre, mi káros az egészségére és mi hasznos, aki késett a felismeréssel , az a természetes kiválasztódás veszteseként hamarabb tűnt el a színpadról, míg akik megszerezték és megőrizték a tudást, azok fennmaradtak. A megőrzött tudás, az ősi, kipróbált és bevált receptúrák, kiegészítve a mai tudomány megalapozott ismeretheivel, és alkalmazva korunk technikai lehetőségeit. Ez az a szisztéma, amely a PNZ gyár olajos, viaszos felületkezelő anyagait minőségileg is a példamutató élvonalba emelte, és ehhez járult még az az önszabályozó válogatási elv, hogy csak a környezetkímélő módon termesztett vagy termő, a legjobb minőségű, a természetben megújulni és természetes úton lebomlani is képes alapanyagokből dolgoznak. Havér Sándor 2006.

Gólyamese

Egyszer úgy lett, a gólyapár négy fiat költött a hideg kéményen. Örült mind ki látta, várták már őket kora tavasztól, sűrűn pillogva az árva fészekre, aztán, hogy meghozták a remény mosolyát a télbe ráncolt szájakra, nem volt ki ne vetett volna egy-egy biztató pillantást feléjük, hogy no mi lesz már! Ennyi kellett csak, nem is volt több, de elég is volt, és lettek. Az emberek szerették volna, hogy legyenek, hát lettek. Így ment ez akkoriban. Nagyapám egyszer oda is szólt nekik, hogy no hát itt vagytok, ők meg rábólintottak! Ezzel meg is beszélték, minek arra többet. Azok hordták aztán a kilgyót, békát, csíkot, amazok meg csak nyújtogatták a nyakukat és nőttek mint a gomba. Piszkítottak is jócskán, de hát annak az a sora, ha az Isten úgy gondolta, hát legyen úgy. Ha éppen rápöttyintettek a hátára hát arra is Istent hozta, azt meg elrendezte a gyónás. Kevés időn múlott, s már vitték ki őket a süllyedésbe, fogjanak magoknak! A létrán még fölhágott a padlásra utánuk, mintha dolga adná, keze alatt kilásson a süllyedésre megvannak e. Megvoltak. Megszégyenlette hogy látom, hát mormogva tolatott le, mindenik fokára kettővel igazítva. Kettőt nem néztünk, már ott kóvályogtak a napban, mint a száraz levél, százan, tán még többen is. Ezeren. Utánuk nézett épp, mikor megszédült. Előbb ment a szeme, majd csak azután a keze, de már nem ért oda. Akkor meg kapta volna vissza, de már az is későn. Ide ütődött ni kicsinyég, de elég volt. Nagyapó hát el.

A gólyák is, minek maradjanak. Addig mindig pontosan emelte, akkor egyszer későn, s lám mi lett!

A gólyák… mutatta utoljára! Hogy vigyázzunk rájuk, vagy mi…

Most téltől ráncolt szájjal várom megint! Jönnek? Oszt mindenik? Lesznek-e még ezeren? Vigyáztak-e rájuk amott? Nem kell nekik sok! Egy hideg kémény, kilgyó, béka, csík, a süllyedés, a kívánság hogy legyenek, és ők lesznek. Mamával lessük, várjuk a téli madarakat. Ványadt városi vonulást, de az se. Tizenöt éve, hogy idetértünk lakni, még riadtan számláltunk az etetőn, ha rácsapott a vércse, mit vitt el a gaz! Meggyvágó, cinke vagy hatféle, csúszka és fakopáncs, a fürge ökörszem, a kurrogó gerle, vörösbegy jő, és rozsdafark biccent, és - fogyván a hely - rigó a földön almával. Csendélet. Most? Csend! Élet? Veréb sem rebben. Ha jönne bár a vércse, s ó lenne mire csapna! Valami nem jó, az Úr ezt nem így gondolta volt, ki amit tesz, más amit mulaszt azzal ront egy kicsit, emelné fel ujját apó, ha nem ment volna el a gólyákkal akkor, le kék már mászni arról a fene nagy uborkafáról míg baj nem lesz!

Telik a vödör a sok pici rosszból, utóbb nyakunkba dűl az egész, tenni kék már valamit, csapok az asztalra, de óvatosan, le ne essen a pohár. Marhaság, mondja asztalos barátom, egy háromperces háború több kárt csinál, mint százezer iparos egy egész évben. Ugyan mit számítunk mi porszemek, a magunk kis szemetével. Hát talán igazad van, sóhajtok álmosan, de azért számoljunk egy picit. Egy kiműveletlen emberfőre egy gólyapusztulásnyi egységnek megfelelő környezeti kárral számolva, kijön hatmilliárd gólyapusztulásnyi kár. Az már elég, vagy parancsolsz még többet? Merthogy a sok kicsi rossz összeadódik. De ha így van, akkor tán a sok kicsi jó is összeadódna ha lenne! Nosza, kívánjuk hát, hogy legyen, tegyük oda a magunk porszemnyi jóságát, és higgyünk benne, hogy ha összeadódik, akkor egyszer majd hálából újra énekelnek a madarak, tán még filemile is lesz, és amikor egyszer unokánk hátára nagyot pöttyint a gólya, akkor az Isten hozta, és meg sem kell majd gyónnunk, mert nagyapó beszámítja majd nekünk az így szerzett bónuszpontokat a nagy elszámolásnál.

Havér Sándor

 

A nyílászárók gyártóinak gyakran okoz fejtörést, mivel is kezeljék az igényes munkával előállított drága szerkezetet. Az alkalmazott fa fajtája, minősége, nedvességtartalma, esztétikai megjelenése,

a szerkezet mérete, kialakítása, beépítési módja, tájolása, kitettsége, klimatikus körülményei, a termék stílusa, rendeltetése, a felületkezelő műhely adottságai és kötöttségei, a megrendelő igényei és még más szempontok is befolyásolják a döntést. A környezetvédelmi, tűzvédelmi, egészségügyi szabályzók változása következtében, és a környezeti szempontokat fontosnak tartó megrendelői kör erősödésének köszönhetően a piaci igényekre támaszkodva, de azt megelőzve és alakítva, egyre jobb minőségben és versenyképes áron jelennek meg az évszázados receptúrákon alapuló, tartós, természetes növényi olaj és viaszkészítmények, valamint a legújabb kutatásokon és fejlesztéseken alapuló, értékes, vizes bázisú felületvédelmi bevonatrendszerek. Örömünkre, egyre gyakrabban találkozunk olyan műhellyel, ahol a vezető saját és munkatársai egészségének védelme érdekében tért át ezen anyagok kizárólagos alkalmazására. Az ő tapasztalataikra hivatkozva is elmondhatjuk, hogy technológiai költségeik nem emelkedtek, sőt elkerültek bizonyos – az oldószeres rendszerekhez az előírások szigorodása okán kapcsolódó – többletberuházásokat.

 

PNZ Kültéri olaj (PNZ Aussen-Öl)

A színes PNZ Kültéri olajat évszázados receptek alapján gyártják kültéri faszerkezetek védelmére. Saját filmet nem képez. Ellentétben a filmképző bevonatokkal a PNZ Kültéri olaj a fa kapillárisaiba beszívódik, ott megszilárdul, és egy erősen víztaszító, időjárás- és UV-álló felületet ad, ami nagyon lassan kopik le, repedezés, hólyagosodás, lemezes leválás nélkül.

Hazai és egzotikus fafajták új és felújító védelmére és nemesítésére, homlokzatburkolatok, ablakok, zsalugáterek, ajtók, kertiházak, garázsajtók, épületszerkezetek, kertibútorok, erkélyek, kerítések, fajátékok felületére ajánlott. Kültéren a kékülés és rovarok elleni védelem érdekében javasolt PNZ Imprägniergrund-dal alapozni.

Bedolgozás: A fa legyen száraz, tiszta, fagymentes, szívóképes. Korábbi olajfestékeket, vastaglazúrokat, minden póruszáró bevonatot csiszolással, maratással vagy égetéssel távolítsunk el, majd a színes PNZ Kültéri olajat ecsettel, szórással vagy merítéssel telítésig hordjuk fel. Legkevesebb 12 óra száradás után egy második, esetleg egy harmadik réteget is vigyünk fel. A faanyag nedvességtartalma nem lehet több 18%-nál. A meglévő, nyitottpórusú bevonatokat meg kell csiszolni és tisztítani, majd az olajat az előbbiek szerint felhordani. Az élettartam és a dörzsölésállóság fokozása érdekében (pl. teraszpadlónál) javasoljuk a színes réteg után zárórétegnek a színtelen PNZ Kültéri olaj felhordását. A bedolgozási hőmérséklet +8 °C felett kell legyen.

Anyagszükséglet: 1 liter kb.15 m2 első rétegként, a fa típusának és a felület minőségének függvényében (gyalult vagy csiszolt felület).

 

PNZ Faviasz W (PNZ Holzwachs W)

A színes PNZ Faviasz W vizes bázisú faviasz, rendkívül időjárás- és UV-álló, erősen vízlepergető hatású, különösen tartós. Alkalmas valamennyi kültéri beépített vagy szabadon álló szerkezetre, mint például ajtók, ablakok, bútorok, kerti bútorok, kerti házak, garázsajtók, épületszerkezetek, homlokdeszkák felületére. Különösen ajánlott nyomás alatt impregnált anyagokra és erősen patinásodott felületek kezelésére. Javasolt hazai és egzotikus faanyagokra, parafára, valamint már lazúrozott felületek kezelésére. Környezetkímélő, a megszáradt bevonat megfelel az EN 71 és a DIN 53160 előírásainak, nyál- és izzadtságálló. Beltérben is bármely felületre kiválóan alkalmas, nem érzékeny alkohol, bor, sör, gyümölcslé, víz hatására, nedves helyiségekben is alkalmazható.

Felületelőkészítés: A felület legyen száraz, tiszta, nedvszívó, a fa nedvességtartalma 18% alatti. El kell távolítani minden korábbi póruslezáró réteget. Meglévő lazúrréteg felületét célszerű megcsiszolni. Kültéri natúr felületet ajánlott PNZ-Imprägniergrund-dal előkezelni.

Felhordása egyszerű: Az anyagot szórással, merítéssel vagy ecsettel felhordjuk, majd 5-10 perc múlva egyenletesen eloszlatjuk. A következő réteget legkevesebb 12 óra száradás után hordhatjuk fel. Egy liter kb. 15 m2-re elegendő, a fa típusától és a felületminőségtől függően.

 

PNZ Vízzáró (PNZ Wasserblocker)

A PNZ Vízzáró kiemelkedően vízlepergető hatású, tartós, láthatatlan kül- és beltéri faimpregnálószer. Alkalmazása után a víz a felületről gyöngyözve legurul, a légköri és más szennyeződés a felületen nem tapad meg. Nanotechnológián alapuló, rendkívül hosszú élettartamú, UV-álló, vízszigetelő. Megakadályozza az eső, nedvesség, hó, jég behatolását a fába. Alkalmazható

natúr, kezeletlen vagy már valamivel kezelt, impregnált, lazúrozott, viaszolt, olajozott, lakkozott fa és parafa felületekre. Kerti bútorok, nyílászárók, homlokzatok, balkonok, gyerekjátékok, kerítések, kapuk számára ad – hosszas előmunkálatok nélkül is – kiemelkedő védelmet. A felület a továbbiakban ellenáll bor, sör, kávé, gyümölcslé hatásának a DIN 68861-1C szerint. Legfelső rétegként alkalmazzuk. Vízbázisú, káros anyagoktól mentes, EN71-nek megfelel, gyermekjátékokra is alkalmazható, nyál- és izzadtságálló.

Alkalmazása egyszerű: az anyagot ecsettel, hengerrel, szórással vagy mártással telítésig felhordjuk, majd 30 perc múlva a felesleget letöröljük. Száradási ideje a páratartalomtól és a hőmérséklettől függően 8-12 óra.



Gyakran ad panaszra okot bizonyos faanyagoknak gyorsabban-lassaban történő, sárgás elszíneződése. Ennek mértékére akkor figyelünk fel igazán, amikor egy falikép, szekrény, szőnyeg mögé-alá pillantunk, egy régebben beépített szerkezetet, bútort javítunk, egészítünk ki új fával, új padlót fektetünk a régi mellé. Az elvileg azonos színű új kerti bútor, padló, lambéria, épületszerkezet

mégsem ugyanúgy néz ki mint a már meglévő, színe jelentősen eltér. A napsütésnek inkább kitett, színtelen vagy világosabb színű fafelületek intenzívebben sárgulnak mint a sötétebbek, árnyékban levők. Ez a jelenség az általánosan alkalmazott, akár “nem sárguló”és”UV álló” minőségű bevonatok alatt is fellép, ott a bevonat ugyan nem sárgul, de alatta a fa igen. A folyamat viszonylag gyorsan produkál szemmel látható eredményeket, és akár egy kicsit hosszabban elhúzódó tárolás, raktározás, építkezés esetén kellemetlen színeltérési reklamációkat okozhat. Javítása nehézkes és költséges, többnyire csak kompromisszumok révén és veszteségek árán lehetséges.

 

A PNZ SÁRGULÁSGÁTLÓ (Vergilbungsblocker) a világos színű fafajták UV sugárzástól keletkező sárgulását, szürkülését, sötétedését hosszú időre jelentősen csökkentő fakezelő szer. A kapillárisokban lévő nedvességgel kikristályosodva akadályozza fa duzzadását, zsugorodását, repedését, javítja a szerkezet mérettartását, meghosszabbítja a fa és az arra kerülő bevonat élettartamát. Alkalmazható kül- és beltéri bútorok, padlók, falburkolatok, fafedések, kertibútorok, faházak kezelésére, elsősorban juhar, nyír, luc és más fenyőféléknél.

 

A fa legyen kezeletlen száraz, tiszta, zsírmentes. A már megsárgult fát le kell csiszolni! A PNZ SÁRGULÁSGÁTLÓ nem fehérítő hatású! Az anyagot alaposan fel kell keverni, majd ecsettel, hengerrel, szórással, merítéssel stb. telítésig fel kell hordani a felületre. Gyártósoron is alkalmazható. A kezelt fa azonnal rakásolható, nem tapad össze. Száradás után valamennyi PNZ termékkel átvonható. Kültéren kékülés és gomba által veszélyeztetett anyagokat a záróbevonat előtt kezeljük PNZ IMPREGNÁLÓ ALAPOZÓ-val (Imprägniergrund).

 

Javasolt rétegrend:

1 réteg PNZ SÁRGULÁSGÁTLÓ

1 réteg PNZ IMPREGNÁLÓ ALAPOZÓ

Záróbevonat

 

A termék, a felület és a környezet hőmérséklete legyen +8°C felett. Száradási idő a hőmérséklettől és a páratartalomtól függően 12-24 óra. Kiadóssága a fa és a felület minőségétől függően 10-30 m2/liter.

 


 

Egy perc alatt száz évet öregedett! – újságolja boldogan asztalos barátom, akitől megrendelője parasztbútorokat kért egy régi malomból kialakított, elmúlt századok boldog időszakainak hangulatát idéző panziójába. Nem akárhogy fogott hozzá, könyveket bújt, múzeumokat járt, nagyapjával konzultált. Nem csak stílusjegyeket igyekezett rábiggyeszteni, hanem szerkezetében is követni szerette volna az ősök alkotásait. Közben féllábon billegett, előre-hátra tekintgetve, helyes-e ha eltér, jó-e ha meghagy, hamisítás-e ha másol, tiszteletlenség-e ha korszerű megoldást alkalmaz. Korszerű vagy kor-szerű, ez itt a kérdés! Néha úgy belekeseredett a dilemmába, hogy inkább megvette volna a múlttól készen, hogy kipofozva egy kicsit továbbadja a jövőnek. De a múltat már elintézte a jelen, megette a szú a palláson, elégette egy hirtelen rakott tűz, kishatárforgalomban elindult más nemzetek történelmi múltját gazdagítani, nem sok restaurálnivaló akad már, az is jobban teszi, ha elbújik egy múzeumba. Mintának. Mert – ugyan nem pontosan tudjuk miért, de – egyre inkább szükségét érezzük, hogy a megszépült múlt relikviái, jelképpé vált eszközei egy történelmi időszaknak, életformának, társadalmi osztálynak, beköltözzenek otthonunkba, és nap mint nap figyelmeztessenek bennünket a múló időre, hogy lám mi tegnap is voltunk, és holnap is leszünk, veled pedig ez nem így van! Jó tehát ha vannak minták, és vannak követőik, akik másolva akár vagy csak alkalmazva, de átmentik, beépítik ezeket a tisztességet hordozó értékeket mai dolgainkba, hasonlóképpen ahogy a zenében, szóban, muzsikában, építészetben, öltözködésben és egyéb, együttesen talán kultúrának nevezhető dolgokban is helyes lenne, ha tennénk, mielőtt végképp elvesznének.

A Mű végül elkészült, asztalos barátom fenyőből készítette, büszke volt rá, és a megrendelő is elégedett volt, valami mégsem stimmelt! Nagyon Új volt!

Nem sajnálva bornak és időnek múlását, végiggondoltuk az általunk ismert, de az ellenségeink által javasolt módokat is, az öregbítésre vonatkozóan. Disznópörzsölő, lóhúgyban áztatás, sörétes puskával való meglövetés, kulcscsomóval való csapkodás, homokos földön való vonszolás és hasonló eszmék cseréltek gazdát garmadával, míg végül egyfajta tradicionális, színezett pozitív viaszpác mellet kötöttünk ki, és az eredmény nem maradt el!

Egy perc alatt száz évet öregedett! – újságolta asztalos barátom, boldogan amiatt is, hogy bútora imigyen megmenekedett a felgyújtástól, szétlövetéstől, vonszolástól és nem utolsó sorban a lóhúgyban való áztatástól is.

Havér Sándor


Azt mondja asztalos barátom, hogy ezeknek az olajoknak és viaszoknak nincs komoly piacuk.

Ő mind a három ujján meg tudja számolni, hányan kértek tőle eddig ilyesmit, de azok sem tudták neki megmagyarázni, miért. Buták voltak, na! Valami egészségügyi problémákról beszéltek, élettani hatásokról, emisszióról, környezetterhelésről, majd amikor látták, hogy ezzel nem mennek semmire, a viaszolt felületek tapintásélményéről, a helyiségre gyakorolt klimatikus hatásáról regéltek. Na hiszen! A végén persze elmentek, kidobott idő volt az egész.

Hiába mondta nekik, hogy amit ő lelakkoz, azt garantálja, abból aztán nem emisszionál semmi, a diffundálásról nem is szólva, ezek csak kötötték magukat, hogy ha már megvették a drága vörösfenyőt, érezni szeretnék az illatát. A kényes ízlésüket! Sétáljnak az erdőben, vagy tegyenek be autóillatosítót! De nézzék meg a felesége konyhaszekrényét, abba egy szöget nem lehet beleverni, olyan kemény a bevonat! Hogy ők nem is akarnak szöget beleverni! Most mondjam meg! Hát nincs igaza?

Nem sok érvem van, mondom, de nézze meg a piaci logikát: az oldószerekkel szennyezett levegőben élő ember rövidebb ideig él, hamarabb kihal, megmaradnak az önmaguk környezetére igényesek, és ők csak környezetbarát bevonatot fognak rendelni, de nem tőle, mert ő is kihal. Ezen most gondolkodik.

Amíg ez történik, mondom neki, vizsgálja meg a bevonatok életútját! Az egyik abban a pillanatban a legszebb, amikor elkészült, attól kezdve bármi történik vele, szépsége egyre kopik. Egy jól ápolt, viaszolt vagy olajozott felület viszont az idő haladtával egyre szebb...

De hát ezeket állandóan ápolni kell, püffög nagy mérgesen, ahogy szoktunk, amikor dőlnek a bástyáink. Miért, a többit nem? És ha igen, akkor nézd meg mivel ápoljuk a többit! Olajjal vagy viasszal!

Aljas szándékkal kinyitok neki egy PNZ méhviaszbalzsamot és megszagoltatom vele (nagyszerű illata van) Most gondold el, ha ezzel kell dolgoznod, és nem azzal amivel most! Figyelj, mondom, ismerek asztalost, aki már csak ilyen anyagokkal hajlandó dolgozni, főleg a saját egészsége miatt, de ennek hatására teljesen átalakult a vevőköre, és ma már újra, mint régen, kizárólag természetes fából készít, magas színvonalú munkákat, és tele van megrendeléssel...

Jól van na, majd gondolkodom rajta, mondja kegyesen, és dölyfösen elvonul. Látom, neki is tele van...

 

Régóta győzködjük egymást faiparos barátommal a bevonatok ára, minősége és a négyzetméter-ár összefüggéseiről. A vita annak megvitatásával kezdődött, hogy miért is drágább egy olcsó nitrolakk a drágább PU-lakknál. Később úgy folytatódott, hogy miért is olcsóbb a drágább PU-lakk az olcsóbbnál. A minőségi különbségre akkor még rá sem néztünk. Most úgy látjuk, hogy ha így megy tovább a még drágább vizes lakk is versenyképessé válik. A vita akadémikus, ugyanis a barátom már egyáltalán nem lakkoz, mert teljesen átállt az olajozásra és a viaszolásra, annak is a kézi feldolgozással történő művelésére. Azt mondja, és igaza van, hogy még a legkörnyezetbarátabb vizes lakk, olaj vagy viasz sem alkalmas kimondottan étkezési fogyasztásra, márpedig a szórásnál keletkező finom köd belélegzését csak fényezőmaszkkal tudná kivédeni, amit viszont ő nem szeret, mert úgy érzi magát benne, mint nagyapa az doberdói csatában. Méltányolom az érveit, bár megjegyzem, hogy a fényezőmaszk viselete, ha így megy tovább kötelező utcai viseletté válik, és akkor ő megint kereshet új elveket magának, de addig is, amíg ez bekövetkezik, inkább a mostani elveihez kerestünk új anyagokat és megoldásokat. Ez amúgy is inkább böcsületes megoldás, mint az ellentettje, amikor a megoldásokhoz keressük a szükséges elveket, ideológiákat, bár barátom szerint mi abban is ügyesek lennénk, hiszen számos történelmi példa áll előttünk, nézzünk akár balra, jobbra, vagy ahogy a Doki mondaná, a sűrejébe.

Ő egyébként alapvetően exkluzív fa beltéri bútorokat, belsőépítészeti elemeket, bútor minőségű nyílászárókat, berendezéseket készít, politikusi, banki, szórakoztatóipari, kereskedelmi, egyházi, vállalkozói megrendelők számára, nem riadva vissza a békés polgári lakosság kiszolgálásától sem.

Ezt azért volt tökéletesen fölösleges mindjárt itt az elején tisztázni, mert a kiválasztott anyagok egy az egyben megfelelnének számára akkor is, ha történetesen bárki számára bármi mást gyártana fából.

Például a kipróbált és végül rendszerbe állított PNZ AUSSEN-ÖL, BANGKIRAI-ÖL és BRILLANT-ÖL éppúgy alkalmas lenne az Adrián ide oda úszkálódó luxusjachtom teakfa felépítményének kezelésére is, ha lenne ilyen jachtom.

Vagy a bevonatoknak az extrém csapadékhatásoktól való fokozott védelmére alkamas, az ún. lotus hatást produkáló PNZ WASSERBLOCKER, melynek hatására a víz golyócskák formájában

legurul a felületről, nem csak a jachton lenne hatásos, de a konyhabútortól a homlokdeszkáig is, és akkor még nem beszéltünk arról a csúcs-igénybevételi formáról, amikor anyósom megérkezik a jakuzziba...

 

Olvasom valahol, hogy a hollandok, több más számunkra meglepő, praktikus és takarékos szokásuk mellet évente felújítják lakásukat. Festés, mázolás, tapétázás, függöny, lámpa, padló, bútor...

Micsoda pazarlás, persze ők megtehetik, mondanám rögtön felháborodva és irigyen, ha nem tudnám egyébként úgy, hogy egy szerfelett takarékos nemzetről van szó, náluk nagyobb skótok már csak maguk a skótok. De felfoghatjuk úgy is, hogy ők sokat költenek arra, hogy megóvják az értékeiket, mert nem telik nekik arra a luxusra, hogy hagyják azokat lepusztulni. Folyt itt, még ma is tart egy másik modellkísérlet, mely arról szólt, nem költünk mi őrült összegeket ezekre a dolgokra, sőt semennyit se főleg, s az így összegyűlő megtakarításokat okosan hasznosítva majd előnyre teszünk szert a nemezetek nagy versenyében.

A verseny pillanatnyi állása úgyszólván szemmel látható, régi értékeink gondosan lepusztítva, az új dolgaink meg még nem értékek. Ámde, ezer év múlva új dolgaink is pont ezer évesek lesznek, és jön majd a világ szájat tátani, már ha lesz min, hiszen mai dolgainkat szintén a holland, német stb. módszer szerint kellene ápolni, fenntartani, felújítani. Holland, német stb. módszert mondok, miközben tudom, hogy a mostanit megelőző átkost megelőző rendszerben nagyanyám is, Borsodban, minden évben, Húsvét előtt újrasarazta a háromosztatú padlóját, frissen meszelte kívül-bévül a falakat, olajjal átkente a kis ablakokat, ajtókat, a léckerítést, a kiskaput, átviaszolta a bútorokat, nagyapám meg a nádakat ütötte át a komával, és az ólakon kopácsolt jó hangosan, hogy a szomszédok is hallják! Ha kellet, ha nem, nem lehetett azt elhagyni! És ez az életmód, ez a magatartás volt a garancia arra, hogy a dolgok mindig koruknak megfelelő, sőt annál ha lehet jobb állapotban voltak tartva, használva, így adva meg a befektetett munkának, anyagnak a tisztességet.

Garancia! Hogyan működhetne ma ez az életmód-garancia? Faiparos barátaim is naponta szembesülnek az igénnyel és a problémával. Ők is hozott anyagból dolgoznak, az erdő adta a fát, az erdész nevelte, tarolta, tárolta? Jól tette-e a dolgát? S azután, a legjobbat hozták e ki a rönkből?

Csupa bizonytalanság! Az egyetlen biztos pont a láncban ő maga, amit ő csinált, az aztán tuti! De utána ez a felületkezelés dolog már megint lutri! És aztán, hogy építi be azt majd valamely fakezű iparos, és hogy ápolja, hogy használja majd a tulajdonos? Arra mi a garancia?

Pedig, ha a láncban mindenki becsülettel végezte a dolgát, a tartósság már csak ezen a legutóbbin múlik. Az ápoláson. Hogy ami idővel rárakódik, azt nagyanyám levakarja, amit az idő ellop a bevonatból, azt nagyapám időben pótolja valamivel. Valamivel, ami a legjobb. Ami a legjobb a fának!

 

Asztalos barátom, akivel máskor együtt szoktuk dicsérni a PNZ természetes olaj- és viaszbevonatok nagyszerűségét, egyszerű kezelhetőségét, selymes tapintását, tartósságát, könnyű felújíhatóságát, környezet- és emberbarát voltát, antisztatikus hatását, most váratlanul azt dörgölte az orrom alá, hogy de hát azért azok mégsem adnak „olyan” minőségű felületet!

Ha nem ő mondja, hát pokrócos modoromból juttatok néki részleteket, de ő mondta, hát elgondolkodtam. Azért is, mert amit ők műhelyükben – az elmúlt ezer év asztalostudományát termékeikbe építve – remekbe készítenek, német, osztrák, magyar és más nemzetek paraszti, polgári, főúri bútormintáira sandítva, annak felületkezelésére egyszerűen kívánkozik, és kínálja magát az általa most hirtelen megbírált anyagok használata. Hát hová, ha nem éppen oda,ahol a fa még természetes mivoltában van jelen, és a nyersből szinte kifaragják a benne rejtőzködő művet.

Biztosan igaza van, amikor azt mondja, hogy kétkomponenses poliuretán lakkjaink, ha kell százszor keményebbek és fényesebbek. Ha kell! Na de kell-e? Miért jelentene az minőségileg jobbat, ha egy komódra, karfás székre, míves szekrényre százszor keményebb lakkot teszünk, mint ami arra szükséges?

A PNZ cég, mint környezetkímélő felületvédelmi termékcsalád gyártója a termék teljes életútjának során vizsgálja annak környezetre gyakorolt hatását, a természetben megújuló anyagok használatától annak a ciklus végén történő lebomlásáig. Azt tartja minőségnek, amikor egy bevonat jól megfelel az indokolt használati követelményeknek, és egyidejűleg a lehető legkevésbé terheli a környezetet. Amikor egy bevonat fölösleges kapacitásokkal rendelkezik, túl jó, akkor szinte bizonyos, hogy pazarló, és már önmagában ettől nem eléggé környezetbarát, és akkor az egyéb környezeti terhelésről még nem is beszéltünk. Miért kellene egy természetes fa szekrényajtóra karcálló lakkot tenni? És ha az a lakk mégis megsérül, mibe kerül annak a korrekt javítása? Egy PNZ olajjal, viasszal kezelt felület karbantartása, ápolása egyáltalán semmivel nem kerül több időbe, fáradtságba, ráfordításba, esetleges javítása pedig kifejezetten olcsóbb, mint bármely más bevonaté. Ehhez képest a helyiség klímájára, az egészségünkre és a fára gyakorolt hatása már csak ajándék.

A költségoldali elemzésnél a PNZ állja az összehasonlítást! Amikor a PNZ anyagokat a helyükön használjuk, minőségileg is versenyképesek bármely más bevonattal. Választásunk tehát a különböző rendszerek között nem gazdasági és nem is minőségi jellegű, hanem funkcionális és esztétikai. A funkcionális elem részben használati kultúra kérdése, az esztétikai pedig kifejezetten ízlésbeli, milyen környezetet kívánok magamnak teremteni, és annak stílusa milyen bevonatot igényel. A bel- és kültéri famunkák felületkezelésére a PNZ azok számára kíván megoldásokat kínálni, akik a fa eredeti szépségét és minőségét kívánják megőrizni és hangsúlyozni, az emberre, a környezetre és a fára egyaránt kedvező hatású anyagok alkalmazásával.

A PNZ név betűszó, mely a cég jelszavainak kezdőbetűiből tevődött össze: PFLANZLICH-NATÜRLICH-ZUKUNFTSORIENTIERT, azaz TERMÉSZETES-NÖVÉNYI-JÖVŐORIENTÁLT. Nyugodtan választhatták volna az EGYSZERŰSÉG-et is jelszavuknak, hiszen az anyagok a legegyszerűbb eszközökkel is felhordhatók, gyártósoron történő alkalmazásuk is lehetséges. Megfelelő választás esetén egy és ugyanazon tartós, környezetkímélő anyaggal kezelhetjük bel- és kültéri bútorainkat, az épület faszerkezeteit, nyílászáróit, uszodánk, hajónk famunkáit, kerítést, pergolát, lambériát és az egzotikus fákból készült különlegességeket.

Barátom, az asztalos persze nem mindig dönthet szabadon, mert a megrendelő kívánsága parancs, de mindig megpróbálhatja befolyásolni ügyfelei döntését részben annak érdekében,hogy minél tovább örvendhessünk egymásnak itt, e közepesen biztonságos földi adóparadicsomban.

 

Egzotikus fák

 

Azt mondja asztalos barátom, hogy ő úgy tudja, az egzotikus fákat nem is kell felületkezelni, azok úgy jók ahogy az Isten adta őket, ellenállnak gombának, rovarnak, víznek, légitámadásnak, az egész bohóckodás ezzel a felületkezeléssel tök fölösleges. Mint olyan sokszor előfordul velem is, van abban valami, amit mond, de a teljes igazságot azért nem sikerült telibe trafálni. Ennek egyik oka, hogy felületkezelni nem csak azért szoktunk, mert a fa azt oly igen nagyon kívánja, hanem például mert mi magunk, vagy a megrendelő, akár csak a környezetbe való beillesztés okán, vagy mert úri kedve úgy kívánja, más színűnek szeretné azt látni, vagy éppenséggel szeretné megtartani az eredeti színét a fának.

Az is igen fontos szempont lehet, hogy akár egy színtelen felületkezelés is milyen fantasztikus, pozitív esztétikai változást eredményez. Vannak arra szegényes kifejezéseink, mint „kiemeli az erezetet”, „élénkítí a fát”, „feltüzesíti a színét”, de igazából még az igen gazdag magyar szókincs sem kínál elegendő lehetőséget a jelenség kifejező leírására. Ismerjük el, hogy a fák többsége csak egy jól sikerült és hozzáillő felületkezelés után mutatja meg nekünk igazán szépségét. És mi mást tehetnénk, ha fényesebbé vagy éppen mattabbá kívánnánk varázsolni a felületet, mint hogy valamivel, amitől a fa még az marad ami volt, bekenjük, és az sem baj persze, hogy ha amivel bekentük, elvégez ott más feladatokat is. A szállekötő, párafékező de egyben páraáteresztő, kopásálló, antisztatikus, selymes tapintású, vízlepergető, vegyszerálló, bornak, sörnek, gyümölcslének ellenálló, nyál és izzadtságálló és a többi tulajdonságok bizonyítják, milyen sokrétű az a feladat, amit a bevonatoknak el kell látni.

Ha pedig egy kezeletlenül hagyott faszerkezet a légköri vagy használati szennyeződés, karcolások, dörzsölés, UV sugárzás hatására kedvezőtlenül megváltozik, azt bizony csak komoly ráfordítással lehet újjávarázsolni. Akkor már inkább jöjjön az a megelőző felületkezelés.

Van egzotikus fa például (jávai teak), amely öregedésekor egyre erősödő ezüstszürke színt vesz fel, és amúgy minden felületkezetés nélkül, sok száz évet kültéren is… De mi van, ha én nem szeretem ezt a szürke színét? És különben is! Micsoda goromba leegyszerűsítés, hogy „egzotikus fa”! Mintha azzal el lehetne intézni egy fa meghatározását hogy EGZOTIKUS! Hiszen azokat, hála Istennek, ugyanolyan sokféleség jellemzi, mint az úgynevezett „hazai” fajtákat.

Habár, „hála” az embernek, azért egyre szűkül ez a választék, és ha sokáig ilyen ütemben termelik le, bizony könnyű lesz megkülönböztetni a maradékot...

Mert a sok egzotikus, ahány annyiféle tulajdonsággal csak zavart okoz. A hazai fajták tulajdonságait, kezelési módját értelemszerűen már jobban ismerjük, ám a sokféle, nálunk a közelmúltban tömegesen megjelent egzotikusok tulajdonságait csak most tanuljuk. Tőlünk kissé nyugatra történelmileg úgy alakult, hogy nagyobb tapasztalatokkal bírnak ezen anyagok felületkezelésében, és több olyan felületkezelő anyagot készítenek, melyek kémiai összetételükkel és fizikai tulajdonságaikkal jól alkalmazkodnak a különböző egzóták rendkívül eltérő tulajdonságaihoz, részben amiatt is, mert alapanyagaik azonos égövből származnak, részben mert receptúráik évszázados és jól kipróbált hagyományok kutatásán alapulnak.

A német PNZ cég választékából ilyenek például a nagyszerű PNZ-AUSSENÖL (Kültéri olaj), a kopásállóbb PNZ- BANGKIRAI-ÖL, a PNZ TEAK-ÖL (Kertibútor ápoló olaj), a nagyobb színválasztékot kínáló PNZ-COLOR-ÖL vagy a különösen tartós kültéri PNZ-HOLZWACHS W (Vizes bázisú faviasz). Célirányos kiválasztással nagyon egyszerűen felhordható, tartós, környezetbarát és dekoratív bevonattal láthatjuk el egzotikus fából készült bel- és kültéri, vagy akár extrém körülmények között alkalmazott padlókat, bútorokat, épületszerkezeti elemeket, faborításokat .

 

Havér Sándor

 

Webáruház készítés